Kevin Love írásának utolsó része legfrissebb élményeiről, életmódváltásáról és DeMar-ról.
Az egyik indok, amiért ezt le akartam írni, az DeMar hozzászólása volt a depresszióról. Évekig játszottam DeMar ellen, de sosem gondoltam volna, hogy bármi problémája lenne. Igazán elgondolkodtató, hogy hogy sokszor úgy érezzük, csak nekünk vannak problémáink. Az igazság azonban az, hogy talán sokkal több közös van bennünk, mint amennyire a barátaink, szomszédaink gondolnának. Nem azt mondom, hogy mindenkinek el kéne árulnia legbensőbb titkait – nem mindennek kell nyilvánosnak lennie és ez mindig az egyén döntése. De egy jobb környezet teremtése, ahol beszélhetünk a szellemi egészségről… ide kell eljutnunk.
Mert csak a dolgokkal, amiket megosztott, DeMar talán segített néhányakon – sőt, akár többeken is, mint gondolnánk – akik már nem tartják magukat őrültnek vagy különcnek, amiért depresszióval küzdenek. A kommentjei segítettek, hogy erőt merítsenek belőle az emberek és szerintem ez az, ahol a remény rejtezik.
Tisztázni szeretném, hogy semmit sem találtam ki ezzel az egésszel kapcsolatban. Csak elkezdtem keményen dolgozni azon, hogy megismerjem magam. 29 éven át kerültem ezt. Most próbálok egyenes lenni magammal szemben. Próbálok jó lenni az emberekhez. Megpróbálok szembenézni a kellemetlen dolgokkal az életemben, miközben élvezem a jó dolgokat és hálás vagyok értük. Megpróbálom felölelni az egészet: a jót, a rosszat és a csúnyát.
Próbálom emlékeztetni magamat, hogy mindenki keresztül megy valamin, amit nem láthatunk.
Le akarom írni ismét: Mindenki keresztül megy valamin, amit nem láthatunk.
Az a helyzet, hogy mivel nem láthatjuk, nem tudjuk ki és min megy keresztül és nem tudjuk mikor és nem mindig tudjuk miért. A szellemi egészség láthatatlan dolog, de mindannyiunkat érint. Ez az élet része. Ahogy DeMar mondta: „Sosem tudhatod, min megy keresztül az ember.”
A mentális egészség nem csak sportolói dolog. Amit a megélhetésért csinálsz, nem kell, hogy meghatározzon téged. Ez mindenki saját dolga. Nem számítanak a körülmények, mindannyian cipelünk fájdalmas dolgokat – és ezek bántani tudnak, ha magunkban tartjuk őket. Ha nem beszélünk benső életünkről az megfoszt minket attól, hogy megismerjük magunkat, valamint attól, hogy segítséget kérjünk, ha szükséges. Szóval, ha ezt olvasod, és nehéz időszakban vagy, nem számít milyen kicsinek vagy nagynak tűnik számodra, emlékeztetni szeretnélek arra, hogy nem vagy furcs vagy különc, ha megosztod másokkal, amin keresztül mész.
Pont az ellentéte. Ez lehet a legfontosabb dolog, amit teszel. Számomra az volt.
