A könyv egy önismereti modellt vázol annak érdekében, hogy önállóan meg tudjuk ítélni, milyen szinten állunk, hogy el tudjuk dönteni, készen állunk-e egy adott gyakorlatra. Úgy vélem, ez bármilyen szinten és bármilyen eszközzel végzett edzésben hasznos lehet, nem csak a
saját testsúllyal edzők körében. Az alábbiakban ezeket az elveket foglalom össze, de előbb egy-két keresetlen szó.
A
Fegyencedzés művelői, szószólói nem véletlenül nem dobálóznak edzéstervekkel. Amiben a rendszer jó, az a legtöbb esetben helytálló progresszió az alapvető emberi mozdulatokban. A progressziók hasznosak, azt mutatják, hogyan nehezíthetünk egy gyakorlaton, az úgynevezett Mesterlépések felé. A progressziók közérthetőek.
A rendszer
dupla progressziót használ, azaz az ismétléseket növeljük egy adott gyakorlatban, majd megerősödve egy újabb, de már nehezebb gyakorlatra váltunk. Ezért nincs nagy szükség szabott edzéstervekre, ahogy azt Al Kavadlo is hangsúlyozza. Mindenki látja az utat, a progressziós lépcsőfokokat. Azokon kell dolgozni.
A
Fegyencedzés 3-ban szereplő gyakorlatoknál, mint a szaltók, például, egyszerűen nem működik az ismétlések növelése. Az ismétlések növelése fáradtságot hoz, nem kedvez a robbanékonyságnak. Ami az erő- és izomtömeg-növelésben olyan szépen működik, az itt befuccsol. Az ismétlések agyatlan hajszolása megnöveli a sérülésveszélyt.
Más tészta, hogy meg kell tudni ítélni, hol is tart az ember. Ehhez nyújt segítséget a következő négy szempont, a hozzáértés négy aspektusa.
Mentális tréning, szempontok önmagunk megfigyeléséhez, monitorozásához a sérülés minimalizálása érdekében.
Szakértelem
A helyes gyakorlat-végrehajtás. Egyszerűen jól kell őket kivitelezni. Ez hosszú út, mely sok gyakorlással járható. Nem azt jelenti, hogy tökéletesen. Megfelelően. Ha egy gyakorlat szép, általában egészséges is. Az emberek nem robotok. Hála istennek egyformák se vagyunk, így minden gyakorlat minden embernél eltérő lesz az egyéni felépítettség és csontrendszer függvényében. Légy őszinte magadhoz, vedd fel magad videóra, kérd külső megfigyelő segítségét. Ellenőrizd fejben a mozdulatokat. Stabil vagy? Feszítés megvan? Biztonságos és komfortos a mozdulat? Sziklaszilárd?
Alkalmazkodás
Tested, izom- és csontrendszered alkalmazkodása egy adott feladathoz, képességhez. Ehhez idő kell. Olykor az idegrendszer gyorsabban reagál, míg a tested még nem elég erős egy mozdulathoz. Az ízületekről nem is beszélve. Minden kell, lehetőleg azonnal. Nem érdemes kockáztatni. Figyeld magadat, ha az edzést követő napon fájdalmaid vannak, ízületeid jeleznek, a közérzeted rossz, akkor nyugodtan lépj vissza egyet. A fejlődés a visszalépésben van. Józanész. A testet építjük az edzéssel, nem leromboljuk. Ez nem jelenti azt, hogy ne eddz keményen…
Rendszeresség
Fontos. Ha sikerül kivitelezned egy nehéz mozdulatot, haladó gyakorlatot, illetve kinyomni, felemelni egy adott súlyt, az nem jelenti azt, hogy automatikusan növelned kell a terhelést vagy továbblépned egy még nehezebb gyakorlathoz. Jó, ha azt tízből kilencszer sikeresen tudod hozni. Azaz stabilan, magabiztosan megy. Ezt neked kell megítélni. Ne feledd, nem megy minden edzés ugyanolyan jól, vannak gyengébb napok.
Önbizalom
Biztonságérzet. Ha már számos alkalommal sikeresen végrehajtottál egy gyakorlatot, emelést, akkor tudod, hogy most is menni fog. Ha ideges és bizonytalan vagy, akkor az aláássa a teljesítményt. Persze az új, nehéz gyakorlatok, emelések előtti izgatottság természetes, de a gyakorlattól való félelem nem az. Gyakorolj tovább, építsd fel a mozdulatot, bontsd részekre és gondold át. Ha attól tartasz, hogy lesérülsz, pl. kézenállásnál kitörik a nyakad, lassíts! A gyakorlás rutint, önbizalmat ad.
És egy kis további ízelítő a könyvből.
Galba Zsolt
